Én: Valóság és Szubjektivitás

„Kérdés: A tükrök házának rejtélye az, hogy az elme nem tudja, vajon tapasztalatainak szerzője vagy címzettje?

Válasz: Ez találóan kifejezi a dualisztikus dilemmát. A kiút egyszerű: Irányítsuk figyelmünket befelé, az összes tapasztalás abszolút szubjektivitására. Vizsgáld meg a szubjektivitás érzetének a természetét, mely az élet minden kifejeződésének velejárója. Címkézés nélkül, vedd észre, hogy minden pillanatban, minden percben, mindig és minden körülmények közt, mindig jelen van a végső soron megmagyarázhatatlan szubjektivitás alapját képző szubsztrátum. Sosem változik. A tapasztalás lényege – minden formájában (gondolkodás, érzés, látás, tudás, stb.) – ezen szubjektív minőség jelenléte. Majd, menj messzebb és derítsd ki, mi ez a szubjektív tapasztalás, mely mindig jelen van.  Nélküle nem volna lehetséges a tudás, hogy létezünk.

Kérdezd meg, „Hogyan vagyok tudatában, illetve egyáltalán honnan tudom, hogy létezem?” Ez a kérdés a lehető legjobb amit feltehetsz, mivel közvetlen és szavak nélkül vezet el az örökké jelenlévő Valósághoz. Azonosulj az örökké jelenlévő szubjektivitás minőségével, képességével illetve állapotával, amelyet egy alapvető tudatosságként tapasztalunk. Ez maga a tudat. Azonosulj ezzel a tudattal, ahelyett „aminek” az tudatában van. Ez a közvetlen út az Én-hez. Tulajdonképp ez az egyetlen gyakorlat, ami egyenesen keresztülvezet a kapun. Nincs mit tudni, nincs mit tanulni, nincs mire emlékezni. Csupán arra van szükség, hogy összpontosítsunk, figyelmünket rögzítsük, meditáljunk, szemlélődjünk, vizsgálódjunk és hogy ráébredjünk, létezésünk szubsztrátuma és forrása Isten Jelenlétének radikális szubjektivitása, a Tudat Fényeként.

A szubjektivitás tartalomtól mentes, az Én maga az alany/tárgy illúzió. Az Önvaló szubjektív „Én”-je túl minden gondolaton vagy elképzelésen, tartalomtól illetve formától független. Nem az érzések és a gondolatok a fontosak, hanem csakis a szubjektivitás, ami a látszólagos fontosságuk mögött rejlik.

Paradox módon, a radikális szubjektivitás az, ami az egyetlen lehetségesen igaz „objektivitás” meglepő felfedezéséhez vezet. Az egyetlen tény, amit objektívan bármikor, bárhol és bármilyen körülmények közt bárki is valaha megerősíthet, az abszolút szubjektivitás változtathatatlan ténye.

Sőt, a radikálisan tudományos kutatás is ahhoz a felfedezéshez vezet, hogy szubjektivitás nélkül semmi sem ismerhető meg, még azt sem mondhatnánk, hogy létezik. A tudatosság tudatossága; a tudatosság, hogy tudatosak vagyunk és a tudatosság a tartalomról, mind ezen szubjektivitásból való előemelkedésükön múlik.

A tudat szubjektivitása az Én világítása, mint a Valóság egyetemes Énje. Ez Isten Szeme. Ez az „Én” a „Minden Ami Van” Lényege, és a Létezés örökké jelenlévő Forrásaként magában foglalja a Jelenlét teljességét, túl minden időn és helyen. Nincs kezdete és nincs vége. A Teremtés és a Teremtő egy és ugyanaz.  Istent Megnyilvánultként vagy Megnyilvánulatlanként, illetve transzcendensként vagy immanensként ábrázolni, pusztán egy önkényes nézőpont. A Valóság túl van minden ilyen megfogalmazási kísérleten.”

David R. Hawkins – I: Reality and Subjectivity, 528-529. oldal

David R. Hawkins

Q: Is the puzzle of the house of mirrors that the mind does not know whether it is the author or recipient of its experiences?

 A: That is a good way of expressing the dualistic dilemma. The way out is simple: Direct one’s focus inward to the absolute subjectivity of all experiencing. Examine the nature of sense of subjectivity that accompanies every expression of life. Without labeling, note that all times, in every instant, in every moment, in every circumstance, there is always present the ultimately irreducible, underlying substrate of subjectivity. It never changes. The essence of experiencing, in all forms (thinking, feeling, seeing, knowing, etc.), is the presence of this subjective quality. The look further to find out what this subjective experiencing is that is ever present. Without it, there would not be the possibility of knowing that one exist.

Ast, “How am I aware or even know that I exist:” That question is the best that can be acted upon for it leads directly and nonverbally to the ever present Reality. Identify with that quality, capacity or condition of ever present subjectivity which is experienced as an underlying awareness. It is consciousness itself. Identify with that consciousness instead of with the ’what’ it is conscious about. That is the direct route to the Self. It actually the only practice that leads directly through the doorway. There is nothing to know, to learn, or to remember. It is merely necessary to focus, fixate, meditate, contemplate, look at, and realize that the substrate and source of existence is radical subjectivity of the Presence of God as the Light of Consciousness.

Subjectivity devoid of content, subject/object illusion is the Self.  The subjective ‘I’ of the Self is independent of content or form, beyond all thoughts or concepts. It is not feelings or thought are important but only the subjectivity that underlies their seeming importance.

Paradoxically, it is radical subjectivity that leads to the amazing discovery of the only possible true ‘objectivity’. The only fact that can be objectively verified in all times and places and under all conditions by anyone anywhere is the absolute, irreducible fact of subjectivity.

Even radical scientific inquiry leads to the discovery that without subjectivity, nothing is knowable nor could it even be said to exist. The awareness of awareness, the awareness of being conscious, and the awareness of content all depends on rising out of this subjectivity.

The subjectivity of consciousness is the illumination of the Self as the universal ‘I’ of Reality. It is the Eye of God. That ‘I’ is the Essence of All That Is and includes the totality of Presence as the ever present Source of Existence, beyond all time or place. It has no beginning and no end. Creation and Creator are one and the same. To describe God as Manifest or Unmanifest, or as transcendent or immanent, are only arbitrary points of view. Reality is beyond all such attempts at description.

David R. Hawkins – I: Reality and Subjectivity, 528-529. oldal

Fordította: Peti

Reklámok

4 Replies to “Én: Valóság és Szubjektivitás”

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s